Gondolatok arról, miként formálod a sorsodat

Az elménk az, mely képes a sikereinket, az életünk bármely vagy éppen minden területén megteremteni.

Ez nem hit kérdése, hanem tény.

Így ha a tényt nem fogadod el, annak a ‘játéknak’, amit úgy hívnak, hogy élet, könnyen a vesztese lehetsz, de legalább is azt érezheted, hogy a történések ellened vannak. 

A másik tény, aminek elfogadását a sikeres élet megteremtése érdekében érdemes választanod, rendszeresen, hosszú időn át napi 5 perc, amit ‘önmagadnak dedikálsz’ képes megváltoztatni az életedet. 

A sikeres élet alatt értsd azt, amit számodra a Bőségesen élt élet jelent:

üzleti sikerek, anyagi jólét, család, szeretetteljes kapcsolatok, egészség, életstílus.. vagy akár mindezek együtt és még ezeken túl.. 

#haveitall

Na már most ha azt mondod, nincs napi 5 perced, azt tudom mondani nem ebben a világban élsz!

Abban az értelemben nem ebben a világban élsz, hogy először is ne(!) kérdőjelezd meg napi 5 perc jelentőségét,

másodsorban senki nem állíthatja azt, hogy nincs napi 5 perce, amikor a csapból is az folyik mennyi időt, hány órát fordítunk napi szinten TV nézésre, internet böngészésre, pletykalapok olvasására, negatív energiájú vagy egyszerűen csak felesleges beszélgetésekre, melyek abszolút a felfedezésre és megvalósításra váró céljainkkal ellentétes irányba visznek..

Könnyű másra mutogatni, de mi lenne ha végre mindannyian magunk felé fordítanánk a saját mutatóujjunkat:

“Te vagy a felelős, Veled kezdődik mindaz, amit látsz! 

Ennek a tapasztalatnak (amit adott helyzetben éppen negatívként megélsz) így vagy úgy a társteremtője voltál.” 

(már mint ezt ezen alkalommal Te mondod magadnak).

Ha már itt a “nem ebben a világban élsz” sztorinál tartunk, van itt három friss történetem! Megosztom Veled.

Nem véleményezésés nem ítélkezés, kizárólag ébresztés, mert valamilyen formában mindannyian adagoljuk magunknak és másoknak a bullshit, életeket (köztük a sajátunkat) rongáló, megsemmisítő történetünket.

A tegnapi napon egy bevásárló központ nyilvános mosdójába léptem be, ahol is (a nálam pár évvel idősebb) wc-s néni tevékenykedett. Udvarias, kedves volt. Majd belépett a központban színház jegyeket árusító néni, aki arról mesélt milyen mozgalmas, vásárlással teli napja van, annak ellenére milyen drágák a jegyek. De hát a mai világban a könyvek is drágák, akár 10-20 ezer forintot is kérnek értük.

“Nahát én sosem veszek! Jegyet se, de könyvet se!”– reagált a wc-s néni.

“Nem szeretem a lomokat. Mert én ki nem olvasom őket, a por meg ne lepje őket! Nem olvasok semmit. Meg lomjaim sincsenek, csak két elefánt szobrom, mert az szerencsét hoz.”

(..ne feledd, mindannyiunknak megvannak a saját történetei, amiket magunknak adagolunk; ismerd fel mi a Tiéd!)

A másik story egy héten belül két Hölgytől is elhangzott. Egyikük harmincas, másikuk negyvenes évei végén jár. Egyikük két diplomás, másikuk is nyitott, folyamatos kereső. Róluk egyáltalán nem igaz, hogy nem olvasottak, még is azt kell, hogy mondjam, és ismételten nem a tiszteletlenség, elítélés a szándékom, nem élnek ebben a világban! Hogy még inkább felrázzam a kedélyeket: tájékozatlanok!

“Én ennyire vagyok képes. Tőlem ennyi telik. Nekem ennél több nem megy.”– mondták mindketten a munkájukra, amit végeznek.

Nem abban az értelemben, hogy nem képesek többre, jelentőségteljesebb, értéktelibb feladatra,

hanem egyszerűen ők nem tudnak közel sem 100%-on teljesíteni. Magukat, a saját teljesítményüket 70-80 %-ban határozták meg. Mindez baráti beszélgetések során hangzott el.

Drága Te, aki így gondolkodsz!

Ugye hallottál róla, hogy az átlag ember az elméjében rejlő potenciál 2-3%-át hasznosítja?!

Te is ebbe a kategóriába tartozol, mert Te sem vagy ezen a földön kívüli!

Még több, mint 90 % ott várakozik kihasználásra! Arra vár, hogy Te kihasználd! 

Harmadik történet konkrétan nekem mondta egy ügyfelem, akié minden tiszteletem (ahogy minden ügyfelemé).

Az értékesítési oldal volt téma és annak egy része nem először került átbeszélésre amikor is arra bíztattam az illetőt, akarja azt egyszerűbben látni, befogadni és könnyedén alkalmazni, amikor is elcsattant a mondat:

“..persze, Neked könnyű, mert húsz éve ezt csinálod.” 

Először is, persze, aki valamit már tud, annak a másik szemével lehet könnyű, mert “úgy született”.

Lehet azonban úgy is tekinteni arra, aki már éli azt, amit Te szeretnél: végül is ő is csak megértette, elsajátította, megtanulta valahogy és ha egy néhány év alatt ilyen szintre vitte, akkor én is gyorsan a magamévá tudom tenni. 

No, de! Miért is hozok ide mindenféle történetet? Hogy jön ide a napi 5 perc?

5 perc! 

Mitől vedd el? 

Csak semmi drasztikus változás (ezt némi iróniával írom)!

Van itt még az előbb felsoroltak felett valami, aminek mindenki (mondom mindenki) napi szinten több órán át hódol.

Hány órát töltesz naponta azzal, hogy magadban beszélsz? 

5-6-7-8 óra? Egész álló nap szünet nélkül?

..és miről szólnak ezek a beszélgetések? 

Milyen hangvételűek? 

Milyen energiájúak? 

Miket mondasz magadnak magadról, 

a világról, 

az életedről, 

Istenről (mindenki hisz valamilyen módon abban, ami mindannyiunkat  körülvesz, nevezd bárminek is; amikor én Istent használok, én sem vallási értelemben teszem)? 

Megkérdőjelezed? 

Kérdőre vonod? 

Gyarló emberi tulajdonságokkal ruházod fel? 

Mit mondasz magadnak a lehetőségeidről?

Ok, ok! Többet nem kérdezek!

Ezeket a beszélgetéseket és azokat, melyeket hangosan folytatunk nem elfojtani, megtagadni kell, hanem meghallani, felismerni, elfogadni,

mert amit nem fogadunk el, hogy a részünk, nem tudjuk megváltoztatni és nem látjuk az útmutatót, mit és hogyan írjuk felül.

Milyen sztorit mondanak maguknak magukról magukban egész álló nap egy életen át, az életről, a lehetőségeikről a történetek által említett személyek?

Te miket mondasz?

Csak napi 5 perc erejéig a következő 21 napon át mondj más történetet! 

Ha pedig ezalatt az idő alatt nem változik semmi (amit nem nagyon hiszek, de előfordulhat) csak folytasd! 

Meddig?

Mindvégig, hiszen legalább napi 5 percen át jól érzed magad!

Azonban elkerülhetetlen a változás, mert amit az elmédbe betáplálsz, az előbb utóbb megjelenik.

A wc-s néni és a vele ‘egy táborban’ élők ezt sem fogják elolvasni és ez teljesen rendben van, így szeretjük (=fogadjuk el) őket. Azonban, aki akar változtatni, az tud! 

Te választasz (mindig, akkor is ha nem választasz) melyik táborban leszel és milyen élet felé tartasz!

Szóval, egyszerűn csak kezdj el magadhoz magadról magadban másként beszélni napi 5 percen át! 

Reggel 2,5 perc közvetlen ébredés után és esténként 2,5 perc már az ágyban elalvás előtt?

Persze fokozni mindig lehet: meditáció, több idő.. A lényeg azonban a folyamatosság, rendszeresség, következetesség!

Néhány egyszerű, új sztori:

“Az elme mindent létrehoz, amit belétáplálunk. Ha mostantól a Bőség, anyagi jólét, önbecsülés, egészség, szeretetteljes kapcsolatok magvait vetem és rendszeresen teszem, előbb utóbb, elkerülhetetlen módon megtapasztalom.”

“Az Isteni Bőség, szeretet, egészség áramlik rajtam keresztül most.” 

“Látom magam (kérem, hogy egyre inkább lássam magam), ahogy szeretetteljes, egymást támogató, tiszteletteli, szerelmes kapcsolatban élek, sikereket érek el karrieremben, anyagi jólét vesz körül, támogatás, elismerés.” 

Kezd el! Nagyon sokat tehetsz magadért egyedül! Ha pedig megtettél mindent és még sem ment, mindig kérhetsz megfelelő segítséget.

Kezd ott, ahol tartasz! 

Ismerd fel mi az, ami már nem szolgál, amit kinőttél, ahol többre bíztat a lelked és határozd meg mi az következő lépésként, ami megvalósulásra kívánkozhat számodra!

Kezdj el erről beszélni magadnak napi 5 percet, tudva, hogy minden egyes 5 perccel esélyt adsz magadnak és mindenkinek, – köztük gyermekeinknek, akiknek életünk mintáját adjuk és hagyjuk örökül– egy jobb, teljesebb és mindenképpen boldogabb életre!

Ha pedig már fordítasz önmagadra, az elméd trenírozására napi szinten, rendszeresen, következetesen, évek óta időt, tudd, van Neked még ott napi plusz 5 perc, hogy onnét, ahol tartasz továbblépj!

Mert a boldogság tanulható és növelhető! 

A választás mindig Nálad! 

Szeretettel, 

Gál Beáta