A félelem káoszt eredményez, a káosz további félelemhez vezet. A félelem, a káosz, a zavaros elmeállapot együtt jár. Ezen állapotban megszűnik a tisztánlátás, az egyén alapvető szükségletei kérdőjeleződnek meg, ami az önmagunk és egymás ellen fordulást, a mindennemű hiányt mélyíti tovább.

A káosz ellenpólusa a REND.
A rend békét, nyugalmat, biztonságot, közösséget, ön- és mások becsülését, tiszteletet, szeretetet, támogatást,
tisztánlátást jelent.
Ezen állapotban az ember alapvető szükségleteit biztonságban tudja, stabil, önmagával és másokkal szemben tisztelettel van jelen,
az emberiség javát szolgáló önmegvalósítás útján lépdel tovább.

A két állapot nem külső körülmények hatására jön létre,
az az adott pillanatban választott tudatszintből fakad.

Az egyén, az ember = mi, különböző tudatszinteken képes létezni, és tulajdonképpen minden pillanatban tudatszintet választ – amit tehet tudatosan vagy tudattalanul.
A különböző tudatszintek más és más ismérvekkel bírnak.

Van az a tudatszint, amin működve az ember képtelen továbblépni, magasabb minőségben jelen lenni. A választott tudatszint lekorlátozza, hiányba, önmagát az emberiség szabotáló működésbe helyezi.
Ahhoz, hogy az egyén magasabb minőségű működésbe lépjen, szükséges tudatszintet váltani.

Ha valaminek a létezéséről nem tudunk, ahhoz nem nyúlunk.
Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy különböző tudatszinteken létezhetünk és létezünk, ha nem ismerjük azok ismérveit és azok hatásait (önmagunkra és másokra),
ha nem tudjuk, hogy minden pillanatban válthatunk, és azt miként tegyük,

minden marad a régiben, és ahogy láthatjuk – ne menjünk messze, maradjunk ezen évtizednél -, miközben a tudat, az egész éli önmaga evolúcióját, egyre több egyéni elme szűkül,
az emberiség magát semmisíti meg.