Legyünk mi Nők szeretettel egymáshoz!
Drága Olvasóm!
Nagyon köszönöm, hogy megtisztelsz engem, minket, Nőket azzal, hogy ezen sorok olvasásába kezdtél, és az írást végigolvasod!
A szándékom ezen írással az, hogy méltón ünnepeljük magunkat, Nőket, Nőnap alkalmából,
Szeretetet, gyógyulást hozva mindannyiunk számára!
Azzal szeretném kezdeni, hogy csodálatos erő lakozik benned, és
Te magad is csodálatos vagy!
Elképesztő dolgokra képes!
Képes vagy csodássá formálni a világodat, annak minden apró részletében,
és képes vagy csodássá formálni mindannyiunk világát, annak minden apró részletében!
(Az, hogy még nem találtál ezen útra, vagy még nem jársz rajta teljes magabiztossággal, bizonyossággal, nem azt jelenti, hogy az nem létezik, csupán azt jelenti, annak létezését még nem fogadtad el a magad számára – így hát nyílj meg, válts nézőpontot, nyerj megértést!)
Érdemes és képes vagy a Szeretetre (nagybetűs Szeretetre),
érdemes és képes vagy életed legcsodálatosabb megélésére (a megélést, jelen-LÉTet hangsúlyozva),
valódi vágyaid felfedezésére, azok megvalósítására, megtapasztalására!
Megérdemled a figyelmet, törődést, a lágy, szeretetteljes érintést minden értelemben,
életed minden területén!
Érdemes és képes vagy rá, hogy önmagad legnagyszerűbb énjeként LÉTezz
önmagad és mindannyiunk számára!
Csodás napot kívánok Neked a mai napon is!
Boldog Nő-Napot!
Azt kívánom, éld meg ma mindazt, ami lehetséges a Nő számára!
Nem csak kívánom, de arra hívlak, arra hívom magunkat Nőket,
tudatosítsuk önmagunk,
megélhetjük azt, ami lehetséges a számunkra!
Lehetünk áldás önmagunk, egymás, a másik számára!
Képesek vagyunk arra, és képesek vagyunk arra MOST, MA, majd minden napon pillanatról pillanatra egy magasabb szinten!
Szeretném, ha tudnád, minden egyes szavamat a szeretet járja át,
amivel nem mást, mint a Lelkedet, a csodás, isteni énedet hívogatom, kívánom előhívni!
Engedd azt szabadra!
Figyelj a lelkeddel!
Legyen ez a beszélgetés lélek-kapcsolódás, lelkek kapcsolódása!
Különleges nap ez a mai!
Különleges az több szempontból mindannyiunk számára, és különleges történelmi szempontból is.
A mai napon ismét karanténban vagyunk, karanténban van egy egész világ..
“A nemzetközi nőnap létrehozói szerint az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja – a mai nap -, ami a nők évszázados küzdelmét eleveníti fel, melyet az egyenlő jogokért és lehetőségekért vívtak.” – írja a Wikipédia.
Amit ezen sorokból magammal viszek írásom során, az a “történelmet alakító nők”,
amit pedig végleg el kívánok hagyni magam és minden nő, minden ember számára, a “küzdelem”, “évszázados küzdelem”, ami véleményem szerint nem pusztán évszázados, de amióta tudat létezik, a küzdelem az emberi létezés velejárója, és mindenképpen a Női lét velejárója.
Arról beszélnek egyesek, hogy a Nők nagy dolgokra képesek, képesek megváltoztatni a világot, amivel magam is maximálisan egyetértek, és ennek megmutatkozásáért saját életemben és munkám során – a tőlem telhető módon – teszek.
Bár a feminizmus sokrétű, nem tartom magamat feministának,
és miközben támogatom annak emberi jogi szándékait,
úgy vallom, maga a mozgalom, sok tekintetben minket Nőket még távolabb sodort önmagunktól.
Miről is beszélek és mire van lehetőségünk?
Hogyan tudunk változást hozni a mai napon önmagunk és mindannyiunk számára?
Megosztom Veled a saját ‘teóriámat’, ami számomra messze több, mint feltételezés.
Nem kérem és nem várom, hogy azt elfogadd! Azonban, ha bármit találsz benne, ami Téged támogat, örömmel adom azt, és boldog leszek, ha annak áldásait életedben megéled!
Ha Minden Egy és Egy Minden, akkor nem létezik Más.
Ha Minden Egy és Egy Minden, akkor nem történik más, mint a Mindenség tapasztalja önmagát. A tapasztalás az individuálison (=ember) keresztül zajlik, akit a csodálatos, bármit életre hívni képes elmével és annak előhívásaiért felelős szabad akarattal ruházott fel a Mindenség. A szabad akarat elgondolásai a képzelőerő által születnek, melyek különböző szándékokban nyilvánulnak meg.
Persze, kezdhetem ott, hogy már ezen földi létre érkezésünk előtt meghatározzuk egyéni tapasztalásainkat, és ennek megfelelően választjuk meg a családot, szülőket, körülményeket, azonban mégis csak egy blog-nyi bejegyzés készül ezen írás által, így kérlek, vedd ezt figyelembe, engedd el a teljesség igényét, azonban ha kérdésed van, a bejegyzés alatt tedd azt fel, és örömmel megválaszolom!
Minden egyes individuálisnak lehetősége van kapcsolódni az Egyetemes Egységhez, valamint az emberi elmék áltak generált kollektívhez. Mind a kettő választás kérdése, és míg az első tudatos választást igényel, a második tudattalanul a kapcsolódás szintjén áll.
Tehát, ha tudatosan nem döntünk – minden egyes pillanatban – az Egyetemes Egységhez, Lélek IGAZságokhoz, Isteni Tudathoz való kapcsolódásról, akkor éppen lekapcsolódunk arról, és ismét a kollektív – emberi egó – kapcsolódásában létezünk.
Ha nincs Más, akkor semmi nem tehetett velünk semmit, csupán mi = én tehettem magammal. Ez így elég egyértelmű, így van?!
Miért tettem valamit, amit nem kívánnék magamnak? – Nos, ez a kérdés (minden tisztelettel, szeretettel, ébresztő szándékkal jelzem) az alacsony tudatszinten létező kérdése, ugyanis a magasan fejlett, tudatos lény tudja, egy tudattalan (nem tudatosan meghatározott, így az emberi kollektívhez kapcsolódó) elgondolás által.
PONT.
Nincs tovább!
Mármint a magasan fejlett tudatos lény számára nincs tovább ezen gondolatmenetben, ugyanis, ő azt is tudja az alacsony tudatszinten létezővel szemben, ha továbbmenne ezen úton, abból teremtene többet, amit egyáltalán nem kíván tapasztalni.
Ha bármi fennáll az életemben, amit nem kívánok, akkor EGYetlen dolgom van!
Meghatározni (akár a nem kívántat használni kiindulópontnak, de csak kiindulópontnak), mit kívánok tapasztalni, és gondolataimat érzéseimmel, kommunikációmmal, hozzáállásommal, megnyilvánulásaimmal, cselekedeteimmel összhangba hozni,
ezek által a kívántat előhívni, tapasztalni.
Ha küzdeni kívánok az ellen, amit nem akarok, akkor többet teremtek a nem kívántból!
A küzdés többet teremt a hiányból, a szenvedésből, abból, amit le akarok győzni.
Ráadásul, amit le akarok győzni, én hívtam elő. Más nem lehet, mert nincs más! Tehét én harcolok saját magam ellen, nem másért, mint hogy fenntartsam, amire már semmilyen szinten nincs szükségem.
Éppen ezért az önmagam hibáztatása (düh, harag, szégyen, véleményezés, ítélkezés, bírálat formájában),
a másik hibáztatása, véleményezése, elítélése, el – nem – fogadása, bántása, megszégyenítése, megalázása, javaslatokkal való ellátása megakadályozza a továbblépést, és fenntartja vagy tovább fokozza a nem kívánt állapotot.
Amikor az állapotot fenntartom, az azt jelenti, bár minden pillanatban újjászületek, de ugyanazon szinten, tehát nem történik tudatosságra ébredés, nem hívok önmagamból elő többet, mint akiként előző pillanatban jelen voltam.
Ebben a folyamatban – mármint abban, hogy újra és újra ugyanakként vagyunk jelen, de legalább is nem akként, akire adott pillanatban lehetőségünk van – messze jutottunk mostanra, hiszen az egész világunkat hoztuk el egy újabb szakadék szélére..
Ideje mást választanunk, önmagunkból többet megélnünk!
A más választáshoz 2 dolog szükségeltetik.
- Erőteljes, életre hívó vágy a másra,
- megértés(ek), ami a más választásoknak utat nyit.
Álljunk meg egy IGAZságra!
Miközben idáig közösen, együtt, EGYként gyalogoltunk, sok mindenben változtunk, sok mindenben ébredtünk!
Már nem vagyunk azok, akik voltunk, akár csak egy évvel ezelőtt!
Azonban sok mindenben nem változtunk, tovább akasztottuk a felelősséget másra!
Sok mindenben továbbra is megkérdőjelezzük önmagunkat (így a másikat is) és a saját erőnket, isteni teremtő erőnket, tiszta vágyainkat, jóságunkat, szeretetünket (és így a másikét is!).
Több vágyunkat tovább toltuk magunk előtt, vagy még csak fel sem tártuk azokat, valódi erőnket önmagunk kívül helyezve, önmagunkon kívül tudva, kilétünket megkérdőjelezve.
Tehát változtunk, de közel nem oly mértékben, mint amire lehetőségünk van!
Amikor a másikról beszélek, a másik emberről, a másik Nőről beszélek és a Férfiról beszélek. Ugyanazon Mindenség – tehát a velem EGYként létező Mindenség – egyedi megnyilvánulásairól, melyek a tapasztalások gazdagságát lehetővé teszik.
Mielőtt a Férfival folytatom, megosztom Veled, miért a Nőnek van lehetősége megváltoztatni a világot!
(Arról, hogy miért a magyar Nőnek többek között, majd egy másik alkalommal, másik írásban vagy szóban!)
Azért a Nőnek van lehetősége megváltoztatni a világot, mert a Nő az, akinek nagyobb mértékben van lehetősége ébredni,
azon egyszerű oknál fogva,
hogy a Nő önmagát kevesebbnek, alsóbbrendűnek tartja. A nő – férfi viszonyról van szó.
Nem, nem a férfi tartja elsődlegesen a Nőt kevesebbnek. A férfi csupán visszatükrözi – hiszen a körülményeink mindig ezt teszik – amit a kollektív női tudatban önmagunkról a kezdetektől cipelünk,
… ééés ápolunk!
(Úristen! Ha más ápolására ennyi figyelmet, energiát, időt fordítanánk,
pillanat alatt változást tudnánk hozni – és pont ezért készült többek között ez az írás, hogy a változást elhozzuk!)
Követhetően adom át?!
(Kérdéseidet, visszajelzéseidet, felismeréseidet, megértéseidet itt, a bejegyzés alatt a megjegyzés részben várom szeretettel, és azokra örömmel válaszolok!)
Tehát mi, az Egy, úgy döntöttünk, így kívánjuk tapasztalni magunkat.
Ez a tapasztalás egyáltalán nem önazonos (és most szépen fejeztem ki magamat).
Mivel nem önazonos, így egyénileg és kollektíven is változtatni kívánunk rajta már legalább pár száz éve.
Ezen változtatásokat azonban alacsony tudatszinten (Egyetemes Egységről lekapcsolódott, továbbra is az emberi kollektívet választva) kívántuk eddig megtenni, ami azt eredményezte, hogy – bár születtek változások, de közel nem azon minőségben, amire vágyunk – az állapotot fenntartjuk, csak részben másként.
Az állapot fenntartásához az alábbi “eszközöket” használjuk – a teljesség igénye nélkül.
- Önmagunkhoz fűződő önszabotáló, önbántalmazó kapcsolat. (Ugyan ki vagy Te, mit gondolsz Te magadról, hogy ezt és ezt megtedd, elérd?; Újra kudarcot vallasz!; Nézz tükörbe, hogy nézel ki!; Már megint nem csináltad meg!; Már megint nem jól csináltad!; Mit fognak szólni?; Ki fognak nevetni!; Kevésnek fognak tartani…)
- Az elsődleges Nőhöz, az Anyához fűződő kapcsolat, ami a legszeretőbb anya mellett is képes sérülések, fájdalmak sorát begyűjteni, ami természetesen az adott emberi élet során különböző formákban kihat, továbbgerjeszti önmagát. Nem beszélve azon anyákról, akik az emberi mivolt számára elfogadhatatlan viselkedési formában nyilvánultak meg. Mi az emberi mivolt számára az elfogadhatatlan? Egészen ott kezdődik, hogy az anya adott helyzetben a másik gyermekre, vagy az apára, valami másra figyelt, sokat dolgozott, netán valamilyen függőségben szenvedett, elhagyta a gyermekét, korán meghalt..
Mi a konklúzió: nem voltam elég, így nem voltam szerethető. Kevés vagyok, így nem vagyok érdemes, képes.. elgondolások, melyek ha “kemény munka által” elfojtásra is kerülnek, akkor is érzésekkel párosulnak. Düh, harag, szégyen, bűntudat, amit a legkisebb történés is képes bekapcsolni, és a lavinát újra elindítani.. a legkülönbözőbb megnyilvánulásokban feltörni.
Mivel pedig nincs más, így a két kapcsolatoton keresztül – anyához és önmagamhoz fűződő kapcsolatomon keresztül – az EGY kapcsolatot, a tapasztalást alacsony szinten (tudatszint, gondolati szint, frekvenciaszint, alacsony teremtési szinten) tartom.
Miközben az egész csak egy tudattalan tapasztalási választás, ami bármikor – igen, a múlt is(!) bármikor – megváltoztatható, magasabb szintre emelhető.
- A másik Nőhöz fűződő kapcsolat. Ezt egy kicsit pontosítanám: minden MÁS NŐHÖZ – fűződő kapcsolat.
Minden kapcsolat EGY, így a kapcsolat leggyengébb megnyilvánulási formájának emelése lehetőséget ad az egy kapcsolat emelésére.
Az alábbi vicc jár az eszemben, amikor Nők Nőkhöz fűződő kapcsolatáról van szó. A helyzet az, egyáltalán nem vicc, hanem – édes, drága Hölgyeim – a szomorú valóságunk. Mielőtt belemegyünk, szeretném, ha azzal a tudattal tennénk azt, hogy ez – választásod eredményeként – lehet a múlt, ami elhozott minket idáig, de mától – ettől a pillanattól – a bennünk élő csodának, isteninek utat engedünk, és egymás tiszteletére, szeretetére, emelésére vagyunk, mert magasabb megértésre, tudatszintre ébredünk, önmagunkból a többet választjuk!
Ismered az orosz, német, magyar üstről szóló viccet, ahol a magyar üst mellett nem áll senki, mert az üstben lévők egymást visszarángatják a forró, elemésztő pokolba.
Az elmúlt hetekben kikalandoztam a közösségi média felületeken, és azt láttam
nők véleményezik, sértegetik, elgáncsolják, minősítik, bántják, visszahúzzák egymást.
(Persze a férfiakat, és a világot is, de most fókuszáljunk egymásra, és arra nekünk, Nőknek mire van lehetősége.)
Ha valaki azt gondolja magáról, létezik olyan, hogy “valamire nem elég”, akkor ezt az elgondolást könnyen rá tudja ragasztani mindenre, mindenki másra, egy másik Nőre, hiszen nem létezik más, csak EGY.
Így a másik Nőhöz fűződő kapcsolatom megmutatja az egy egészhez fűződő kapcsolatomat,
Megmutatja, mennyire fogadom, pontosabban mennyire nem fogadom el magamat annak, aki vagyok, az Egyetlen Egyként, Teremtőként, aki saját maga Teremtménye,
és Aki maga a Szeretet.
Valóban IGAZ, hogy Nők képesek egymást emelni!
Azt is tudom, él bennünk a vágy, hogy így legyen,
a vágyon kívül pedig a világ lükteti annak szükségét!
Azt is tudom, erre képesek vagyunk!
Azt is mondom, akár azonnal, és akár azáltal, hogy ezen sorokat most együtt olvassuk, és közösen döntést hozunk, hogy kollektíven így teszünk!
Viszont ahhoz, hogy ez megtörténjen, el kell fogadnunk, hogy eddig a pillanatig ezt nem tettük. Igen, haladtunk, de van még lehetőségünk, és nem csupán van még lehetőségünk, de minden jelez, hogy messze többre ébredhetünk! Van tovább!
Ne a legjobb barátnődet vedd most elő a gondolataid tárházából, hanem azt a személyt, akivel a “legromosabb” a kapcsolatod!
Lehet a szóban forgó személy a Testvéred, lehet egy anyós, sógornő, egy főnök, kolléga, alvállalkozó. Az is lehet, hogy egy ismeretlen, aki “nem az elvárásaid szerint” volt jelen az üzletben vagy valamely online felületen. “Nézd már ezt a szerencsétlen idiótát!”, “Nézd már apuci cicababáját!”; “Nézd már ezt a beképzelt / agyonhízott / csökött agyú tehenet!”.. ..és még akkor finoman idéztem önmagunktól Nőkről, ahogy egymásról, önmagunkról gondolkodunk, beszélünk, viseltetünk..
Így van?!
Így van! Mindannyian tudjuk.
Igen, belemehetünk abba, hogy szégyelljük magunkat, vagy feltesszük a kérdést, miért csináljuk, de akkor újra azon az alacsony tudatszinten vagyunk, újra és újra ugyanakként teremtjük magunkat újra egyedi és kollektív szinten,
mi azonban ennél már többet tudunk, mert az emberi tudat evolúciója zajlik.
Mindezidáig ezt választottuk, de mától, most, ebben a pillanatban választhatunk másként. Minden pillanatban többet önmagunkból, a Szeretetből önmagunk, és a velünk EGY másik számára.
A “nem tudom megtenni” elgondolás nem igaz.
Ha a “nem tudom megtenni” elgondolás, érzés él benned, az egyet mutat: több megértésre van szükséged arról, ki vagy, mi vagy, hol vagy.. Meg kell szerezned a térképet a tudatosságra ébredéshez, és a térkép mentén újra és újra kell járnod az utat!
A térképet itt találod >> Tudatosságra Ébredés 10 lépése
Mi, Nők képesek vagyunk egymást szeretni!
Egymás útját tisztelni! A másikat élni hagyni, jóváhagyni!
Önmagunknak és a másiknak az életre engedélyt adni!
Önmagunk meghatározásában saját utunk bejárása által egymást támogatni!
Gyengédek, megértőek, figyelmesek lenni egymáshoz, egymás iránt.
Vágyunk, és szükségünk van rá, hogy valódi énünkben megmutatkozhassunk a másik Nő előtt, már csak azért is, mert fogalmunk sincs róla, kik vagyunk (persze ezen úton is sokat haladtunk, de messze van tovább), és akarjuk érezni, tudni, jók vagyunk, elegek vagyunk, a többre képesek vagyunk!
Erre szükségünk van, hogy önmagunknak és a másiknak megadjuk!
Amikor azt a másiktól vagy önmagunktól megtagadjuk, az EGY-től, így mindentől megtagadjuk, amikor azonban Egy Valakinek megadjuk, csupán azáltal, hogy önmagunkból többként vagyunk jelen, mint az előző pillanatban, mint amit addig ismertünk, akkor Mindenkinek, az Egésznek megadjuk, és végre emelkedünk afelé, akik valójában vagyunk.
Az a Nő, aki önmagának és a másik Nőnek, legyen az a másik Nő bárki más – akár a földbolygó másik felén élő ismeretlen, akár a közértben közvetlenül mellette álló, a kiszolgáló, a vevő – megértést, figyelmet, jóváhagyást, szeretetet ad, meggyógyítja a világot.
- A Férfihoz fűződő kapcsolat.
Bár a blogbejegyzés címe Legyünk mi Nők szeretettel egymáshoz! ezen folyamathoz hozzájárul a férfihoz fűződő kapcsolatunk.
A Nő harcol a férfival szemben, hiszen ki akarja vívni vele szemben az egyenjogúságát – mielőtt azt mondanád, Te nem teszed ezt, jelzem, minden Nőnek van legalább egy férfi az életében, akivel szemben külső vagy belső konfliktusa van.
Van, akinek az apa az (és valamilyen konfliktus a legszeretőbb apával szemben is létezik), lehet a társsal, férjjel szemben, a ‘hiányzó’ társsal szemben, a fiúgyermekkel szemben, a férfi szolgáltatóval szemben, egy ismeretlen sofőrrel, valakivel a közösségi hálón szemben, valamilyen nézeteket valló férfiakkal szemben.. és így tovább.
Nem egy nagyszerű nővel beszélgettem, aki vágyja a harmonikus női-férfi kapcsolatot, miközben tudtán kívül vagy tudatosan férfigyűlölő. Nők tömegesen megvetik a férfiakat, haragszanak rájuk, megkérdőjelezik őket. Ez pedig további szenvedést hoz a Nő számára, a nő – férfi kapcsolat számára, a világ számára.
VállalkozóNők szenvednek a párkapcsolatban, mert a mellettük lévő, élő férfi “nem elég”.. Nem elég a vállalkozói feladatok ellátására, a személyes fejlődésre, a harmonikus kapcsolatra, a közös gyermek nevelésre, a nő ambícióinak támogatására..
Ha pedig ez elgondolás fennáll, megjelenik a tapasztalás. Ha a tapasztalás áll fenn, annak oka az elgondolás.
Abszolút nem arról van szó, hogy a nő, aki így érez, és azon felül így él, kevés lenne, és nem is arról beszélek, hogy nyugodj bele abba, ami van, ‘válj Buddhává a pokolban’! Egyáltalán nem!
Nem bizonyos nőkről beszélek, hanem magunkról, nőkről, hiszen nincs is olyan, hogy másik Nő, mert mi, Nők Egyek vagyunk! Rólunk beszélek!
Nincs másik! Nem valaki bírálata, véleményezése zajlik most, hanem önmagunk folyamatainak, lehetőségeinek megértése!
Megértés van, hogy eljött számunkra a több lehetősége, amivel élni fogunk!
Nem a férfiak ellen kell küzdenünk!
Önmagunkat van lehetőségünk, és most már mondhatjuk azt, KELL, emelnünk oda, akik vagyunk! Egymás támogatásán keresztül vezet az út! Egymás feltétel nélküli szeretetén, egymás tudatos, tudattalan választásaiból eredő tapasztalatainak elfogadásán keresztül!
Amikor a Nő helyére kerül, helyére kerül minden!
Erre ért meg a világunk, hogy helyre kerüljünk! Ez pedig csak a másik Nő támogatásával, felém irányuló szeretetével valósulhat meg.
Minden Nőre szükség van! Mindegyik figyelme, szeretete, jóváhagyása, bátorítása ugyanolyan fontos!
Ezen az úton egyre többen indulnak, és vannak, akik inspirációként előttünk járnak. Csatlakozzunk hozzájuk!
Még két gondolat a női – férfi kapcsolatról.
Abszolút nem vagyok semmilyen párti, sem nő, sem férfi, sem házasság, sem szingli élet párti.
Ha mégis valaminek a pártján állok, akkor az egy dolog:
azt vallom, minden ember érdemes, képes a saját, teljes, egyedi életének a meghatározására és megélésére!
Mindenki boldogságra, Bőségben megélt, önmaga valódi létezésének kibontakoztatására született szabad választása szerint.
Azt vallom, ezen teljes élet velejárója egyéni és kollektív szinten, a gondolataink által megteremtett harmonikus női-férfi kapcsolat.
A nő nő, a férfi férfi akar lenni. Ehhez pedig az szükséges, mind a kettő saját létéhez visszatérjen.
Ahhoz, hogy a Nő kiteljesítse életét, nem az az út vezet, hogy a Nő bebizonyítsa a férfi keveset ér, vagy kevesebbet ér nála! Ellenkezőleg!
Hagyjuk a férfit élni, a saját útját járni! Higgyük el, hogy neki is van kihívása szép számmal, és akar ő önmaga, a nő, a család számára férfi lenni!
Szeressük a férfit, és ne felejtsük el, minden Férfit Nő szült!
Emeld tovább a férfiakhoz fűződő kapcsolatodat!
Ki az a férfi, akivel a leggyengébb a férfiakhoz fűződő kapcsolatod? (lehet az egy gazdasági, politikai szereplő, egy vezető, egy mindennapjaidban jelen levő, vagy a világ másik felén létező..)
Megteszed, hogy most gondolati és gondolataid által megélési szinten engeded, beengeded ebbe a kapcsolatba a szeretetet a megértés által?
Bár blogbejegyzéshez képest hosszan, az üzenethez képest azonban vázlatosan hoztam Neked néhány gondolatot Nőnapra!
Azt fontos tudnod, nálam minden nap Nőnap, és minden nap a Te napod, a mi napunk van!
Még egy gondolat!
Senkit ne akarj tudatosságra ébredésre bírni! Senkitől ne várd el, hogy tudatosan legyen jelen, és ne dörgöld az orra alá, ha nem így tesz!
Először is, nem a Te feladatod, másodsorban, nincs rá hatásod!
Pontosabban egy módon van mások ébredésére, emlékezésére hatásod! Ha a saját példád inspirációja által felébreszted a másik individuumban a vágyat! Így hát csak magadra figyelj, Te légy jelen minden pillanatban többként, mint ahogy az előző pillanatban jelen voltál!
Ha másként teszel, a másikból kívánsz előhívni többet, a másiknak egyet üzensz, nem elég jó, nem elég jó Neked! Ezzel pedig negatívan véleményezed Őt, negatív elvárást, Mindenségben pedig a szükség illúzióját ápolod, valamint alacsony tudatossági megértésedet mutatod..
Éppen ezért egy valamire kell figyelnünk! Kiként vagyunk Mi = én magam jelen önmagam és a másik számára! A gondolataimmal önmagam ébredésén keresztül milyen világot kívánok létrehozni!
Bízom benne, azzal a szándékkal voltál jelen, hogy eljusson Hozzád, amit üzenni kívánok Neked!
Mit kívántam üzenni?
Te vagy az, Aki meg fogja változtatni ezt a világot!
Nem lehet más, hiszen nincs más senki!
Te magad pedig nem más vagy, mint a puszta Szeretet!
Nincs más dolgod, mint kezdd (folytasd) onnan, ahol éppen tartasz!
Mindig tudsz onnan tovább lépni, ahol éppen vagy, ahova eljutottál mostanra!
Csodálatos Vagy, és emberi mivoltodban mindig van lehetőséged ezen csodás létednek megfelelően JELEN lenned!
Hoztam ehhez néhány kérdést számodra!
- Mi történne, ha a mai napon az eddigieknél jobban szeretnéd, tisztelnéd, becsülnéd önmagadat?
- Miben változna az életed, ha így tennél?
- Ha elengednéd az önmarcangoló belső és/vagy külső beszélgetéseket, és teret engednél valódi létezésednek, lélekből fakadó vágyaid megélésének; miben változna a mai napod?
- Miben változna a körülötted élők élete csak ma?
- Mivel fejeznéd ki önmagad számára ezt a magasabb minőségű, mértékű szeretetedet? (vennél egy kellemes fürdőt? csak pihennél, lágy zenét hallgatnál?; meglepnéd valamivel magadat, amire régóta vágysz?; elindítanád a vállalkozásodat?; útjára indítanád a legújabb értékesítésedet?; megajándékoznád az ügyfeleidet minden nem nemű egó ellentételezés-elvárása nélkül, pusztán azért, hogy szeretetet áramoltass? ..)
- Mi történne, ha a mai napon az eddigieknél jobban szeretnéd, tisztelnéd, becsülnéd az édesanyádat?
- Miben változna az életed, ha így tennél?
- Miben változna a körülötted élők élete?
- Mivel fejeznéd ki számára a szeretetedet? (felhívnád telefonon?; írnál neki egy el nem küldött levelet?; csináltatnál gyorsan egy covid-tesztet és azonnal – amennyiben az negatív – meglátogatnád?; ha már nincs itt ezen emberi mivoltban, megidéznéd a lelkét és beszélgetnél vele?; ahelyett, hogy megbocsátanál neki, megértenéd?..)
- Mi történne, ha a mai napon minden más Nő (mondom, minden (!) más Nő) felé feltétel nélküli szeretetet küldenél?
- Ha a mai napon minden más Nőt emelnél?
- Ha nem lennél véleménnyel, csak szeretettel gondolataik, megnyilvánulásaik, döntéseik felé?
- Ha békén hagynád a másikat, és engednéd járni saját útjukat, megértenéd botlatozásaikat?
- Mit adna az hozzájuk, és mit adna a világunkhoz?
- Mit adna az, ha dicsérnéd, bátorítanád őket, hogy találjanak önmagukra és hozzák elő önmagukból bátran a legtöbbet?
- Mi történne, ha saját ébredésed, teljesedő életed példáját nyújtanád inspirációként számukra?
- Ha beavatnád őket a saját utadba?
- Szerinted mindez hova emelné a mai napon a világunkat?
- Mi történne, ha ma minden férfiban meglátnád a bennük létező, rajtuk keresztül megmutatkozni kívánó Mindenséget?
- Ha angyali hírnökként tekintenél rájuk, akik számos üzenettel bírnak önmagad nagyságáról Neked, aminek megélése következő lépésként kívánkozik életedbe?
- Ha minden más helyett a férfiban a férfit, a maszkulin gondoskodót, védelmezőt látnád?
- Mi történne benned?
- Kiként lenne lehetőséged, szükséged jelen lenned?
- Mit fedeznél fel a világról, a másikról, önmagadról?
- Ha arról beszélnél, hogy szeretsz és arról, miért szeretsz?
- Ha nem az egó, hanem a lelkek beszélgetnének?
- Ha csak az IGAZságot várnád, csak arra lennél nyitott?
- Ha csak az IGAZságnak engednéd, hogy elérjen, átjárjon?
- Ha arról beszélnél a másiknak, mi minden szerethető benne, és hogy minden körülmények között, minden gondolatával, választásával együtt szerethető?
- Ha én, Te, ő, ti, ők helyett, csak arról beszélnél, hogy MI? Mi Nők, mi emberek!
- Ha amikor a tükörbe nézel, látnád a benned élő istenit, és amikor a másikra néznél, látnád a benne élő istenit?
Mi lenne, ha a mai napon, csak a mai napon azt tennéd, amit a válaszaid által megismertél?
Nehéz?!
Igen, nehéz!
Vagy mégsem?!
Mi van akkor, ha önmagadból a valódit megtagadni sokkal nehezebb, mint megélni?!
Mi lenne, ha egyszerűen csak megpróbálnád, de inkább megtennéd,
és úgy tennéd, mintha könnyű lenne?
Mosolyogva és tudva, hogy az úton, amin elindultál, végigmész?!
Mert tudjuk, hogy végigmész!
Boldog Nőnapot csodás NőTársam Neked!
Köszönjük, hogy vagy nekünk és Szereteteddel felemelsz minket!
Szeretettel,
Beáta
ui.: Kérlek, amennyiben a bejegyzés végigolvastad, írd meg nekünk, mit éltél még, mit értettél meg annak során? Ha kérdésed van az elhangzottakkal kapcsolatban, azt is szeretettel várjuk!