Miért fokozódik a kollektív káosz?

Lehet-e a káoszból rend, és miért generál káoszt a kollektív hitrendszer…?

A blogbejegyzés címében található kérdések nagyon aktuálisak, nagy horderejűek, sokunkat foglalkoztatnak. A kérdésekre a blogbejegyzésemben azon válaszokat hozom, melyekre én magam építkezem, és tapasztalom, hogy továbblépést adnak.
A válaszok egyszerűek, melyek könnyedén rendet raknak, így már a második kérdésre választ is kaptunk.
A könnyedség ne tévesszen meg! Már csak azért se, mert ez az az állapot, ahova el kívánunk jutni: egyszerűen, könnyedén átfordítani helyzeteket.

A világban zajló eseményeket nem kell ecsetelnünk. Azok közül a magunkra vonatkozóakat ismerjük. Bármennyire is vágyunk enyhülésre, ahelyett, hogy a nyomás enyhülne, az elmúlt években erőteljesen fokozódik. Ki a felelős érte?
A blogbejegyzés címe, mely maga is 3 kérdésből épül fel, további számos kérdést vet fel, azonban mielőtt kérdésről kérdésre ugrálnánk tovább, annak következményeként a káoszt fokoznánk, haladjunk kérdésről kérdésre, és jussunk célba!

Miért fokozódik a kollektív káosz?

Az egyéni lokális, míg a közös globális.
A globális a lokálisból, a kollektív hitrendszer az egyéni hitrendszerekből épül fel.
Amit az egyén önmagára, másokra, a világra vonatkozóan igaznak fogad el = mely gondolatokat választja, azt megtapasztalja, hiszen érzéseit, kommunikációját, cselekedeteit annak megfelelően alakítja.
Bizonyos szinten a tapasztalataink tudásként égnek belénk, és ez a beégett tudás a korábban választott elgondolások „igazságát” inkább „alátámasztja”.
Ha többen választjuk ugyanazon elgondolásokat, és ennek következtében többen bírunk ugyanazon tapasztalatokkal,
még erőteljesebb az elfogadás, a választott gondolat „igazságára” vonatkozóan.
„Látod, hogy igaz!” – hangoztatjuk, miközben persze, hogy „igaz”, hiszen egyénileg azt választottuk (és ha a tapasztalás globális, akkor az azt jelenti, sokan választottuk azt).
Na jó, de én sosem választottam világjárványt, háborút, munkanélküliséget, azt, hogy a bank elárverezze a házam… – hangzik a válasz, és ez valóban így van.
Ugyanis van, amikor a konkrét gondolat valósul meg,
és vannak esetek, amikor a gondolataink esszenciája válik tapasztalatainkká, akkor is, ha teljesen mást kívántunk.
Pl.
„De jó lenne egy kis csend! Csak pár hétre magamra zárhatnám az ajtót, ne kelljen sehova mennem, semmit se kelljen csinálni!”
„Bármelyik pillanatban beüthet a katasztrófa” – ahelyett, hogy a csodák érkezésére számítanánk minden pillanatban.
„Ne vegyél semmit se biztosnak, egyik pillanatról a másikra elveszíthetsz mindent.”
Ezeket a gondolatokat jó ideig forgattuk az elménkben, míg a világjárvány, karantén által megkaptuk azt, amit kértünk, amire gondoltunk. Így van?!

Miért fokozódik a kollektív káosz? Mert egyéni szinten a káoszt dagasztjuk.
Az egyén nem valaki mást, csak és kizárólag engem jelent. Egyén = én.
Az, hogy milyen mértékű a saját tapasztalatom a globális káoszban, azt jelzi, a hiány illúzióját egyénileg milyen szinten dédelgetem.
(A hiányillúzió 4 szintjéről korábbi blogbejegyzéseimben olvashatsz.)
Miért fokozódik a globális káosz? Mert egyéni szinten fokozzuk azt tovább. A következő kérdésre adott válaszban a folytatás.

Miért generál káoszt a kollektív hitrendszer?

Nos, ha az első kérdésre adott választ olvastad, és azt igaznak fogadtad el (Te döntöd el, hogy azt megteszed vagy sem, számomra mindegyik rendben van), akkor már erre a kérdésre is tudod a választ. Azért, mert az egyéni hitrendszer káoszt generál.
Ezen nézőpont elfogadása már a gondolkodásunkat más mederbe, a személyes felelősség (a személyes felelősség fejlett tudatossági szinten nem önhibáztatás!) és annak vállalásának medrébe tereli, a figyelmünket más helyett önmagunkra szegezi.
A kérdés ezt követően így alakul: miért generál káoszt az egyéni tudat?
Tudsz követni?
Hogy továbbpontosítsam, és véletlenül se másra vonatkoztassam:
miért generál káoszt az egyéni tudatom? Ezt a kérdést tehetjük fel, ami azonnal ébresztőleg hat!
Ébresztőleg, ugyanis a feltevője (én) adott pillanatban választott alacsony tudatszintjét mutatja! (Csak az alacsony tudatszint teszi fel a kérdést, miért tapasztalom azt, amit én magam választottam csupán a tapasztalatért, önmagáért!

Mit jelent az alacsony tudatszint?
Semmiképpen nem mindenségtudat, mely szerint minden egy, és ezt az egyet én formálom az elmém működtetése által.
Tudat, mely a tudomány tényeit (Einstein, Bohr, Planck, Young…felfedezései) figyelmen kívül hagyja, tagadja.
Működésében áldozat, elszenvedő, küzdő, a világot veszélyes, rossz helynek tartó, érzelmileg függő, kereső, kutató, hiányt éltető, végtelen gazdagságot tagadó…

Mit jelent a fejlett tudatossági szint?
A felelősséget vállaló, kreáló, választásai által tapasztaló, a végtelen gazdagságot, emberi jóságot választásai által demonstráló…
Tehát a „Miért generál káoszt az egyéni tudat?” kérdést, melyet leggyakrabban az ember így tesz fel „Miért történik ez velem?”, csupán alacsony tudatszinten működésünkkor tesszük fel, hiszen fejlett tudatossági szinten tudjuk, hogy az egészet én választottam, és ezért tapasztaltam.

A felismerés egyben a káosz eredetét is mutatja, valamint azonnal lehetőséget kínál a váltásra. Arra a váltásra, hogy a következő pillanattól fejlett tudatossági szintet választva működjünk tovább.

Mielőtt visszanyúlnánk az alacsonyhoz, és a „Hogyan tudom én ezt megcsinálni?” kérdést tennénk fel, a válasz: választással, ugyanis mindegyik tudatszint választásának birtokában vagy.
Erről a 21. században tudunk, és minden nap emlékeztetőt, üzenetet kapunk (köszönhetően többek között az internetnek, annak csodás felületeinek – mint például ez a blog). Így van, vagy nem így van?
Miért generálunk egyéni tudatszinten káoszt? A válasz egyszerű: mert én (én=Te, mi) ezt választom.
…és már meg is érkeztünk a 3. kérdés válaszához.

Lehet-e a káoszból rend?

Itt annak megfelelően, hogy az alacsony tudatszintű működést választom, mely szerint a lehetetlen létezik,
vagy a fejlett tudatosságot, mely szerint minden lehetséges, minden egy Energia, melyet a megfigyelő a nézőpontja által jelenít meg (kvantumfizika),
van lehetőségünk továbbhaladni.
Mivel az alacsony tudatszintű működés választása adja a káoszt,
az én szándékom a rend létrehozása (az ébredés, növekedés, vágyaim megélése, egy jobb világ teremtéséhez való hozzájárulás),
így a másodikat (fejlett tudatosságú gondolkodás és annak megfelelő működés) választom, melynek köszönhetően magától értetődő a válasz: igen, lehetséges a rend.

„Igen, de hogyan?” helyett: „Lássuk, hogyan!”

A válasz egyébként nagyon egyszerű: tudatszint-váltással! De, hogy továbbrészletezzem,
a magam részéről két fontos – fejlett tudatossági szintű – megértéssel megyek tovább.

1.Csak a saját gondolkodásmódom, működésem átalakításával van dolgom, amikor a valóságom teljesítése a célom.
Elfogadom, hogy ami bent, az kint, így a kintet a bent észlelésére, formálására használom.

2.A saját világom átalakítása a feladatom!
 Ahány elme/ember, annyi világ. Nem más, hanem a saját világom teljesebbé tétele a dolgom. Az, hogy más világát, választásait feltétel nélküli szeretettel elfogadom, mert ez ön-kiteljesítési folyamatom velejárója. (Persze az alacsony tudatszintű működésünk folyton mást hibáztat, mást akar átalakítani, mássá formálni…)

Ezt követően magam elé tárom / meghatározom (a meghatározást folytatom) hova tartok, és elvezetem magamat ezen meghatározott (SMART – konkrét, mérhető, elérhető, releváns, időhöz kötött) valóságomba. Az út során, az útból fakadó teljesedésem által a megtapasztalni kívánt végső valóságomat is folyamatosan teljesebbre formálom.

Ha én ezt teszem (én a magam szintjén ezt teszem, ezért teszek), új tapasztalatokat szerzek, melyet „új tudásként” biztosítok úgy magamnak, mint másoknak.
Én magam, abból tovább töltekezhetek, és mások számára lehetővé teszem, hogy abból merítsenek, de ha nem élnek vele, nem úgy élnek vele, az teljesen rendben van, mert az én dolgom a saját világom megváltoztatása, és azáltal, hogy másokat szabad akaratunknak megfelelően hagyok létezni, az nem a lemondás, hanem a feltétel nélküli szeretettel járó elfogadás jele, ami szintén a saját teljesedésemet bizonyítja.

Mivel az életünk azonban azért van, hogy másokat saját életünkkel szolgáljunk, így mindig lesznek azok, akik abba az irányba jönnek, mely irányba mi magunk tartunk. Minél többen megyünk, annál többen.

Így teremt egy egyéni tudat globálisan rendet!

 

Szeretettel,
Beáta

ui.: rövidesen – augusztus 11-től – előrendelésben megvásárolható a Kvantumugrás Tűsarokban című könyvem, mely egyéni teljességben megélt életedhez lesz útmutató.
Ha a könyvet az előrendelési időszakban vásárolod meg, megajándékozlak a Káoszból Rend – a Teljes élet 4 oszlopa workshopommal. Iratkozz fel az előrendelési várólistára, hogy e-mailben tájékoztathassunk a további részletekről! >> Kvantumugrás Tűsarokban című könyv

Ha tetszett, kérlek oszd meg, és lájkold a bejegyzést:

Megosztás
Elküldöm emailben
Megosztás