Mit tegyél, ha túlterheltnek érzed magadat a vállalkozásodban (és az életedben)?
Munkám és az emberekkel folytatott kapcsolataim során azt figyeltem meg, az a személy is képes megélni a kimerültség, túlterheltség, egyedüllét érzését, akit igencsak szerető és támogató közeg vesz körül.
Azt is megfigyeltem, hogy azok, akik túlterheltségre hivatkozva érkeznek hozzám, és ezen területen kérnek segítséget, sokkal inkább érzik magukat egyedül, mint túlterheltnek.
Ha megkérdezem tőlük, melyik az erősebb érzés a kettő közül – fáradtság, kimerültség, túlterheltség érzése vagy az egyedüllét -, jelentős arányban az egyedüllétet választják.
Azt vallom, nincs két egyforma eset, ahány ember annyi történet. Az egyedi történetek mögött azonban sok esetben sok hasonlóság található, így talán ez a blogbejegyzés számodra is segítő lehet.
Az üzleti, vállalkozói életben szinte minden napos a túlhajszoltság, véget nem érő feladatok sora, így ezen életforma egyik ’normál’ velejárójaként tekinthetnénk az állandó, néha akár depresszióba hajló túlterheltségre. Azonban egyáltalán nem törvényszerű, hogy vállalkozóként, üzleti szereplőként ezen tapasztalatokat természetes velejáróként könyveld el. Nem mondom, hogy egyenes út vezet ki az állapotból, de a megfelelő lépések által jelentős mértékben jobbá tehető.
Mi a kapcsolat az egyedüllét és a túlterheltség között?
Azzal kezdeném, hogy mindannyian, minden körülmények között, mindig támogatva vagyunk utunkon. Ennek a ténynek a befogadása elég nagy kihívást jelenthet azon személy számára, aki éppen megéli a túlterheltséget, velejáróit, az egyedüllétet, még is ez az IGAZság. Ennek ellenére tapasztalhatunk mást.
Életünk során begyűjthetünk, és ahogy eddig tapasztaltam, kivétel nélkül mindannyian begyűjtünk olyan megéléséket, melyek egyénenként változó mértékben kialakítják az elhagyás, magára hagyás, elutasítás, egyedüllét érzését, gondolatát.
Ez a tapasztalás végtelen módon létre jöhet.
Az a személy, aki megél, átél, úgy értelmez élethelyzeteket, hogy egyedül hagyták, egyedül áll az életben, az élet kihívásaival, feladataival szemben,
elfogadja azt az élet egyik jellemzőjeként.
Ennek megfelelően alakítja ki hitrendszerét.
A hitrendszerünkben elfogadottak önbeteljesítő jóslatként működnek. Az igaznak elfogadott elképzelést újra és újra megéljük, átéljük, megtapasztaljuk, ezzel rögzítve, mélyítve, bizonyítva azt.
Hogyan gondolkodik az a személy, aki úgy érzi egyedül áll a világban?
„Mindent nekem kell csinálnom.”
„Nem számíthatok senkire.”
„Nem ért meg senki.”
„Mások lekicsinylőek a terheimet, kihívásaimat illetően.”
„Egyedül vagyok.” „Magamra hagytak.”
„Nem figyelnek rám.” „Nem vagyok fontos.”
„Bármit csinálok, úgy sem elegendő / nem elég jó (így még többet kell tennem) / én magam nem vagyok elég jó, (hiszen, ha nem így lenne, nem hagytak volna magamra).”
„Erőm felett teljesítek, még sem elegendő azoknak (sem), akikért teszem.”
Az ezen és hasonló gondolatokat cipelő személy az önmagáról tudatalatt elültetett gondolatainak megfelelően cselekszik, bizonyosságot szerez azok igazáról.
Ahogy írtam, ahány ember, annyi történet a megtapasztalás módját és mértékét illetően.
Vannak azok, akik képtelenek kinyúlni, segítséget kérni vagy éppen elfogadni a ’segélykiáltásukra’ feléjük érkező segítséget.
Vannak, akik rendelkeznek a segítő, támogató közeggel és továbbra is megélik az egyedüllétet.
Vannak, akik kivételes, átlag feletti módon biztosítják önmaguk számára a megfelelő személyek támogatását üzleti életükben és életük egyéb területein egyaránt, annak ellenére azt érzik, nem kapják meg a számukra szükséges, elvárt, vágyott támogatást, figyelmet, szeretetet, segítséget. Így is képesek megélni az egyedüllétet, cserbenhagyást, képesek megkérdőjelezni saját fontosságukat.
Ellenállnak, tiltakoznak, támadnak, bántanak, magukba zárkóznak, várnak, halogatnak, bizonytalanok..
Így tartják fent az igaznak vélt (nagyon sok esetben tudatosan fel nem ismert) elképzelésüket, gondolataikat önmagukról. Azonban nem csak fenntartják az ismételt tapasztalások által, hanem erősítik, tovább rögzítik azt.
A változásra megnyílás mögött gyakran az áll, hogy félnek az újbóli átéléstől, az újbóli sérüléstől, amit elképesztő módon a sérülés fenntartásával ők maguk tartanak fenn. Ez olyan, mint amikor egy sebhez a seb viselője nem enged senkit, mert fél a további fájdalomtól. Természetesen a fentiekben leírtakat egyáltalán nem tudatosan teszik. Azonban lehetőségük van felismerni és tudatosítani miként viselkednek. Ha ez megtörténik, az már a kifele vezető út egy lépése.
Természetesen minden eset más és én magam üzleti coachként vállalkozókkal, üzleti szereplőkkel dolgozom együtt, így a benne foglaltakat első sorban a velük való együttműködés során megfigyeltekre alapozva és nekik szánva írom.
Apró, napi szinten alkalmazott lépésekkel elindulhatunk a gyógyulás útján, finoman ápolva, kezelve azt a bizonyos sebet, sebeket.
Mit tegyél, hogy elkezd megtapasztalni a szeretetet és a támogatást?
- Ismerd fel, hogy mi zajlik benned! Ismerd fel, hogy az egyedüllét, a túlterheltség vagy az egyedüllétből fakadó túlhajszoltság tapasztalatát éled meg! Fogadd el, mi zajlik benned szeretetteljes fegyelemmel, figyelemmel és tudatosítsd magadban a valós állapotot az alábbi lépéseket használva!
- Mond el a Szeretteidnek (legyen szó a párodról, szülődről..) és mindenképpen juss el odáig, hogy úgy is gondolod (egy jelentős mennyiségű megértés kapcsolatainkról óriási mértékben hozzájárulhat), az életed nélkülük nem lehetne ugyanaz! Fontosak a számodra és hálás vagy azért, hogy Ők van Neked!
- Tűzzél ki célokat, egészen az apró napi céloktól a nagyobb volumenű célokig és valósítsd meg őket! A céljaid, vágyaid meghatározásával, kitűzésével az élethez, növekedéshez való alapvető jogodat erősíted meg újra és újra, a megvalósításukkal az érdemességedet, képességeidet, önmagadba vetett bizalmadat, hitedet, önértékelésedet növeled!
- Vedd számba, tudatosítsd napi szinten mi mindent valósítottál meg adott napon! Tudatosítd magadban azokat és egyben képességeidet, érdemességeidet, előrehaladásodat!
- Mondj köszönetet azoknak, munkatársaidnak, alkalmazottaidnak, akik adott célkitűzés elérésében a támogatásodra voltak, Veled együtt dolgoztak. Ezzek is erősíted önmagad számára, hogy bármikor elérhető számdora a támogatás, nem vagy egyedül.
- Manapság nagyon trendi az „énidő” szót használni. Nincs „énidőm” mondja jó néhány vállalkozónő. Nem értem pontosan mire gondolnak, amikor erről beszélnek és azt látom ők sem. Tudd, mikor hogyan teszel magadért! Pihenj, töltődj, energetizáld magadat! Sportolj! Fogyassz tápláló, finom ételeket és figyelj az étkezés módjára! Fordíts időt a szépészetre, kényeztetésre, önmagad személyes és üzleti fejlődésére! Meditálj! Randizz a Pároddal (több éves vagy évtizedes kapcsolat esetén is)! Utazz! Szerezz élményeket! Határozd meg mikor mit csinálsz és tudd, minden egyes alkalommal, amikor a felsoroltak bármelyikét teszed, önmagad érdemességét, szerethetőségét bizonyítod, és akit szeretnek, az nem érzi magát egyedül.
- Ünnepeld az elért eredményeidet! „Az olyan hivalkodó” – hallom, ahogy sokan ellenállnak a továbblépésüknek. Nem arról van szó, hogy az egódat simogasd, hanem arról, hogy a lelkedet hívogasd. Találd meg az utadat, tartson bármeddig is! „Igen ám, de tarthatnék már máshol is.”– Igen, ez pontosan így van, de nem minden esetben ez a lényeg, hanem az, a Tőled telhető legtöbbet beleadtad- e? Ennek fényében nézd és onnét, ahonnét és amivel indultál, mostanra hova jutottál! Ugye, hogy van mit ünnepelned? Ünnepelj minden héten vagy inkább minden nap, hiszen az élet maga ünnep!
- Sokan vannak, akik képtelenek mások sikereit őszintén megünnepelni. Mások sikerességében saját sikertelenségüket látják, erősítve ezzel önmagukról tudatalatt cipelt elképzelésüket. Az emberiség legnagyobb problémájának erősítéséhez járulnak hozzá, mely az elkülönülés. Az elkülönülés az egyedüllét érzését, az pedig, ahogy már arról olvashattál a túlterheltség érzését okozhatja. Ébredj fel! Ünnepeld mások eredményeit!
Előfordulhat, hogy úgy érzed, az életed nem ott tart, hogy mindezt elfogadd, befogadd.
Nem is biztos, hogy ez a Te utad, és ez teljesen rendben van.
Azonban, ha magad számára az olvasottakat akár csak egy kicsit is IGAZnak, segítőnek érzed, kezd ott, ahol vagy!
Nem mondom, hogy holnapra megváltozik az életed, azonban saját tapasztalatból mondhatom, pár év múlva teljesen más minőségben élheted.
Szeretettel,
Beáta
